„Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.” Paolo Coelho
Életünk során folyamatosan változunk. Ami ma fontos, holnap már nem biztos, hogy az lesz.
Évtizedekig éltem az antifitnesz világában, s messzire elkerültem mindent, ami a sporthoz köthető. Gyerekkoromban például fel voltam mentve tesiből, amit nem is nagyon bántam, jó kifogás volt erre a gerincferdülés, amit 13 éves koromban fedeztek fel nálam.
Felnőttként az edzőteremről ugyan tudtam, hogy miféle létesítmény, de hogy betegyem oda a lábam? Na nem!
Aztán 42 évesen úgy hozta az élet, hogy egészen közeli kapcsolatba kerültünk, ő és én.
Egészen pontosan a Walking Program volt az, ami becsábított az edzőterembe.
Hiába, szerelem volt ez első látásra, s azt mindannyian tudjuk, hogy a szerelemnek ellenállni nem lehet. Így hát megadtam magam.
Pár csoportos óra látogatása után eldőlt, oktatói képesítést szerzek. Azóta töretlen lendülettel edzőként tevékenykedem.
A jóga 2018 tavaszán köszöntött be az életembe. Pontosabban előző nyáron történt a döntéshozatal, akkor a funkcionális jóga egész életre megfogott. Pontosabban Vadász Ákos Túlió előadása a jógáról. Őt hallgatva nem volt kérdés, hogy a következő képzésen ott a helyem. Életem legjobb döntése volt, ezt bizonyítja az is, hogy egyre többen fedezik fel jótékony hatását, és esnek szerelembe a funkcionális jógával hozzám hasonlóan.
2019 tavaszán jött két új szerelem, mely leváltotta a walkingot, mégpedig a M.A.X. tréning, és a Gymstick. Szerencsés vagyok, hogy rátaláltam e két sportra, hiszen a segítségükkel megvalósíthatom az álmaimat, és a saját lábamra állva segíthetek másoknak egészségesnek, fittnek, szépnek lenni. Elmondhatom, hogy a mindennapjaimat a folyamatos szerelemérzés járja át, mert imádom amit csinálok, és bármelyik óratípust tartom éppen, ugyanaz a hihetetlen érzés jár át. Ezt igyekszem átadni mindenkinek, aki látogatja az óráimat.
Oroszlán nőként a szenvedély a lételemem, s mint mindent az életem területén, a sportot is szenvedéllyel telve űzöm.
Amit ilyenkor érzek, az maga a csoda, hiszen ekkor megszűnik minden körülöttem, eltűnnek a gondok, szárnyalok, és nekem ez az igazi szabadság, ezek azok a pillanatok, amikor az lehetek, aki valójában vagyok.
40 fölött jött el az az idő, amikor a nagy dolgok történnek velem. Olyan helyzetekben próbálhatom ki magam, mint még soha.
Két éve szinte folyamatosan a komfortzónámon kívül tartózkodom, és ez olyan, mint amikor a szörfös felkapaszkodik egy nagy hullám hátára, és az csak viszi, viszi magával. Fantasztikus.
Mint mindannyian, és is éltem már meg mélységeket és magasságokat egyaránt.
A hajtóerő, ami visz előre az utamon, az önmagamba vetett töretlen hitem.
Mert hiszem és tudom, hogy képes vagyok rá.