Igen, mindannyiunkban. A gyermek, ki önfeledt, a gyermek ki feltétel nélkül szeret, ki tágra nyílt szemekkel, kíváncsian tekint a világra. A gyermek, ki kacajával, csintalanságával mosolyt csal az arcodra, feledteti gondjaidat, megdobogtatja szívedet, s boldoggá varázsolja a pillanatot. Ott lakozik ő benned, a lelked mélyén, elfeledve, s arra várva, hogy észrevedd, ő is itt van, s ha engednéd, bizony megmutatná hogyan érdemes élni, vidáman kacagva, meglátni a csodát, a szépséget a világban, s a pillanatban. Csendesedj el picit, s emlékezz. Emlékezz arra, aki voltál, a vágyaidra, a tágra nyílt, kíváncsi szemeidre, az érzésekre, a gondolatokra…. Ugye nem is olyan nehéz?
Hívd magadhoz őt, s ha az ő szemével szemléled a világod, rájössz, hogy a boldogság benned van, s egyből egy csodásabb, szebb helynek fogod látni a világot.